Víg­sá­gos tör­té­net egy égi ván­dor­ról s egy föl­di sze­re­lem­ről Amely­ben egy bölcs fér­fiú föl­néz az égre, s attól fog­va sen­ki sem alszik nyu­god­tan Volt egy­szer – s ha volt, hát bizo­nyo­san a mi áldott, verő­fé­nyes magyar hazánk­ban volt, hol másutt is terem­ne ily cso­da! – egy kicsiny város a Tisza egyik sze­szé­lyes kanya­ru­la­tá­ban, melyet Csil­lag­völgy­nek nevez­tek. S higgye el nekem…

Az a hőség, ame­lyik abban az esz­ten­dő­ben Csen­de­res­pusz­tá­ra sza­kadt, nem volt közön­sé­ges hőség. Az öre­geb­bek, akik már sok min­dent meg­él­tek, és akik sze­ret­ték is han­goz­tat­ni, hogy ők bizony már sok min­dent meg­él­tek, egy­han­gú­lag kije­len­tet­ték, hogy ilyet még a kole­ra évé­ben sem lát­tak. Tóth Mihály, aki a falu leg­öre­gebb embe­re volt, vagy leg­alább­is annak tar­tot­ta magát – mert hogy mikor is…